"Balla Vivien fényképei egy fiatal pár életébe engednek betekintést. Életképei vagy inkább interieurjei egy lakást mutatnak: üres, kék terek, készülőben levő cselekvések, bevetetlen ágy, üzenet a társnak. Egyszer a fiút látjuk, másszor a lányt – együtt őket egy képen sose. A falakon megannyi sárga cédula sorakozik határidőkkel, teljesítendő feladatokkal. Ekképp az „elkapott“ pillanatnyi jelen a jövőre vonatkozik, míg maga a jelen hiányokkal van tele: a cselekvés hiányával, a másik hiányával és várakozással – mely egy remélt jövőbeli valaminek jelenbeli hiányát manifesztálja."- Tatai Erzsébet

Ebben az időszakban, mikor ezek a képek készültek, az életem tele volt változással. Elhagyva a szülői házat, összeköltöztem a Vőlegényemmel. Rengeteg félelem, teendő és izgalom, meg persze öröm járta át a mindennapjainkat. A hirtelen nyakamba szakadt hétköznapi teendők mellett ott tornyosultak az egyetemi feladatok, és a megannyi találkozó időpontjai, hazautazásé, barátokkal való találkozóké... Vizuálisan is szerettem volna valahogy megjeleníteni ezeket a kellemes illetve néha nem annyira kellemes időpontokat, melyek valamilyen teendőt vagy találkozót takartak. Így a privát terembe beengedtem azt a megannyi sárga post-it-et. Majd az olyan időpontok mellé, melyeken létrejött a találkozó, kikerültek az eseményt dokumentáló polaroid képeik is.